Római katolikus templom

Abádszalók 1895-ben egyesült Tiszaabádból és Tiszaszalókból.
A honfoglalás idején a magyarok megtelepedtek a mai Abádszalók területén is. Tiszaabád 1138-ban még Obad néven szerepelt először. 1251-ben jelentős tiszai révhely, 1332-ben pedig már saját temploma is volt. A reformáció 1571-ben érte el, de a 15 éves háborúban teljesen elnéptelenedett. 1697-ben a tatárok pusztították el, a templom romja 1,5 km-rel távolabb állt a mai falutól. 1712–1713-ban népesedett be újra, ekkor fatemploma épült, majd 1715-ben tornyot is kapott. A birtokos Papp György telepít ide református családokat.
Szalók is létezett már 1248-ban, 1332-ben volt temploma is, mely a mai falutól délre levő kőkereszt helyén állott. A templom a 17. században a faluval együtt elpusztult, romjai 1772-ben még láthatók voltak. A falu csak 1717-ben népesült be újra, 1733-ban fatemploma is épült. Szintén református telepesek szállták meg.

Az Orczyak 1740-ben Abádra 44 német iparoscsaládot telepítettek, akik nagyrészt az uradalomban dolgoztak mint jobbágyiparosok. Szalókra az északibb megyékből 1770-ben nagyszámú katolikus zsellért hoztak; a katolikus népesség csakhamar többségbe került.

1746-ban Szalókon új iskola épül. 1753-ban megkezdődik a református anyakönyvek vezetése Abádon, és 1761-ben Szalókon is. A katolikus egyháznál ez 1763-ban veszi kezdetét.

Az egyesült, majd egybeépült két falu református lakossága keveredett, a betelepített katolikus németség viszonylag gyorsan asszimilálódott.

Az Egri Főegyházmegye (Egri Érsekség) Székesegyházi Főesperességének Erdőtelek-Kiskörei Esperesi Kerületéhez tartozik. Önálló plébániával rendelkezik. Római katolikus plébániatemplomának titulusa: A Szent Kereszt felmagasztalása.
Tiszaszalók római katolikus temploma 1744-ben barokk stílusban épült. A berendezés: a szószék, a keresztelőkút copf stílusú, és 1790 körül készült. Oltárképeit az abádszalóki születésű Kovács Mihály festette 1870-1873-ban.

Eredeti templomunk helyét a Kunhegyes felöl érkező utazók, a magaslaton elhelyezett kőkereszt helyén található területen tekinthetik meg.
A település elpusztult a hódoltság alatt, pusztaként említették az összeírások.
A hódoltság után kezdetben vályogból kápolna épült Abád és Szalók katolikus lakossága számára a mostani Abádi rész területén, gróf Forgách Jánosné, Cziráky Magdolna földesasszony jóvoltából.
Ez után először a paplak épült meg Szalókon, 1774-ben, adataink szerint első beiktatott lelkipásztora községünknek Mondik András káplán volt.
A régi templomunk tégláiból és Orczi Lőrinc báró, Radics Mihály és Für Lukács közbirtokosok adományaiból barokk stílusú kőtemplom épült a ma látható állapotában.
Alapkő letétele 1773-ban történt.
1774-ben szentelték fel, titulusa: Szent Kereszt Felmagasztalása.
Az oltárkép, a barokk szószék és keresztelőkút ismeretlen művészek alkotása.
Korábbi, elhalványult és részben tönkrement freskóit az 1960-as évek elején Király Sándor és Kladács Aladár festették át.
Érdekessége, hogy a freskók alakjai között megtalálhatjuk katolikus híveink arcképeit is, valamint akkori lelkipásztorunkat Tálas József esperes plébános Urat is.

Nevezetessége volt templomunknak a közelmúltig, Kovács Mihály európai hírű festőművész, - településünk szülöttének -, Madonna Jézussal (1870) és Madonna (1873) című festménye, melyek jelenleg az egri Főegyházmegye megőrzésében vannak.
Másik nevezetessége templomunknak Cs. Nagy Márton szobrászművész, Szent István szobra, melyet szülei tiszteletére adományozott templomunk részére. Alkotója szintén falunk szülötte.